Gyakran elhangzó kérdések és válaszok
Új téma: szobatisztaság, etetés
Hogyan szoktathatom mielőbb szobatisztaságra a kölyköt és mikortól lesz biztosan szobatiszta?
Mivel etessem a kiskutyámat? Jó a kutyatáp, és ha igen, melyik, vagy inkább főzzek neki?
Agresszivitás, féktelenség:
Alkalmas-e a golden retriever házőrzésre, illetve neveléssel ki lehet-e hozni belőle az idegenekkel szembeni bizalmatlanságot?
Labrador kölyök kutyám 10 hetes, és annyira harap, hogy az már kifejezetten kellemetlen. Normális viselkedés ez?
Retrieverem gyakran rám morog, mérgesen ugat, olykor a felé nyúló kéz után kap. Néha annyira váratlanul támad, morog és harap, hogy szinte megijedek tőle, olyan agresszív.
Rettentő féktelen a kutyám, nem hallgat senkire és semmire, még a nevére sem, folyton ugrál ránk, mit tegyek?
Képzés és a tartási körülmények:
Hogyan szoktathatom mielőbb szobatisztaságra a kölyköt és mikortól lesz biztosan szobatiszta?
A szobatisztaság nehéz kérdés, sajnos az a tapasztalat, hogy szinte egyik napról a másikra következik be, és csak annyit tudunk befolyásolni ezen, hogy folyamatosan helytelenítjük a szobába piszkítást. Oda visszük a műhöz, rámutatunk, Mit csináltál ide?! Rossz, csúnya kutya, nem szégyelled magad?? viszont ha kinn sikerül a dolog, alaposan megdicsérjük.
A mi kutyánknál kb. 7-8 hónapos korban következett be, egyik napról a másikra a váltás. Addig, ha nyitva volt a lakásajtó a kert felé, soha nem piszkított be, ellenben ha nem, akkor nem szólt, és csak a tócsát láttuk... Arra mindig próbáltunk vigyázni, hogy 3-4 óránként kiengedjük, mert fiatal kutya még nem tudja tartani a pisit és a kakit, ugyanúgy, ahogy egy csecsemő vagy kisgyermek sem. Alapszabály, hogy ébredés után, evés után és játék után mindig ki kell vinni, és ezen kívül kb. 3-4 óránként. Türelem és következetesség, csak ez segít.
Soha ne verjük bele az orrát a piszkába, ez nagyon gusztustalan ráadásul semmivel sem vezet gyorsabb eredményre, mint a szelídebb módszer. Viszont könnyen kivívhatjuk kutyánk bizalmatlanságát velünk szemben, ha ezzel a régi módszerrel próbáljuk rávenni a szobatisztaságra.
Számos szakkönyv tanácsolja, hogy tanítsuk meg kutyánkat arra, hogy jelezze, amikor ki kell mennie. A módszer a következő: reggel, amikor már nagyon kell pisilnie ébredés után, odaállunk az ajtóhoz a nyakörvvel, pórázzal, és elkezdjük húzni az időt, piszmogunk, teszünk veszünk. A kutya egyre idegesebb, egyre jobban kell pisilnie, előbb utóbb elvakkantja-nyüszögi magát, akkor nagyon meg kell dicsérni és AZONNAL kiengedni, vagy kimenni vele. Kinn is nagyon meg kell dicsérni. Két-három nap alatt megtanulja, hogy hogyan jelezze, ha ki kell mennie. Eközben, ha bepiszkít, a fenti módon "leszúrjuk". Majdnem minden kutya képes ezt hamar megtanulni. Sajnos, az idősebbik kutyánkat nem tudtuk rávenni, hogy így jelezzen, mert neki folyamatos kijárása volt a kertbe, és nappal kennelben lakott. Ráadásul szinte soha nem ugat, nem hajlandó hangot adni.
Szukát meg lehet tanítani vezényszóra pisilni, én a két spániel szukámat, és most a labit is megtanítottam erre. Amikor kimentünk vele pisilni, és éppen a dolgát végezte, mindig többször is dicsérően mondtam neki, hogy OKOS, PISIL, PISIL. Ezután, ha szükséges volt, hogy gyorsan pisiljen - útközben, külföldön - kivittem, kétszer háromszor rászóltam, hogy PISIL és hamarosan elvégezte a dolgát, nem sétálgatott órákig.
Mivel etessem a kiskutyámat? Jó a kutyatáp, és ha igen, melyik, vagy inkább főzzek neki?
Én Eukanuba Premium-mal (vagy Performance-szal, attól függ, honnan hozzák be, de mindenesetre a munkakutyáknak való táp) etetem a felnőtt és a kölyök kutyát is. Ez az egyik legdrágább táp, de nagyon kevés kell belőle és gyönyörű a szőrük és a kondíciójuk. A kölyöknek, amíg tejfogai vannak, 20-30 percig langyos vízben áztatom a tápot, hogy pépesedjen, különben nem tudja rendesen megrágni. Amint kinőttek a végleges fogai az áztatást abbahagyom, viszont mindig teszek a száraztápba egy kis vizet, hogy mégse legyen annyira száraz. Ha száraz táppal etetünk, mindig legyen a kutya előtt friss víz! Az olcsó tápok azért nem megfelelőek - főleg a kölyök kutyának - mert tele vannak növényi fehérjével, amit a kutya szervezete nem tud úgy hasznosítani, mint az állatit, ezért legalább a kölyök 1-1,5 éves koráig etessünk minőségi tápot.
Ezen kívül néha, amikor jó napom van, akkor veszek nekik marhagégét, amit megfőzök és azon rágódhatnak. Minden hónapban egyszer kapnak egy füstölt lapockacsontot, így nincs gond a bűzmirigyükkel sem. Ha csontot szeretnénk adni, akkor kölyök kutyának legjobb a csirkenyak (amíg kicsi és nincsenek meg a végleges fogai) megfőzve.
Régen idősebb kutyámnak főztem, de kiszámoltam, hogy drágább, mint a legdrágbb táp (elmenni a kutyakajáshoz, megfőzni a húst + tésztát vagy rizst + zöldséget, kiegészítő vitaminok és kalcium, áramköltség, mosogatás, fagyasztás, idő stb.).
Lehetőleg a kölyköt ne etessük kölyök táppal, mert túl sok benne a fehérje és túl gyorsan nő a kölyök (főleg, ha a szülők is nagyobb darabok) és ez mindenféle ízületi és csont problémához vezet. A munkakutya táp összetétele hasonló, de kevesebb fehérjével, ami lassabb, de kiegyensúlyozottabb növekedéshez vezet.
Ha jó minőségű tápot veszünk (Eukanuba, Purina, Royal Canin, stb.), akkor nem kell mellé külön vitaminokat és kalciumot etetni, mert minden benne van.
A konzerv csak adaléknak jó, de én nem etetek konzervet, mert tele van tartósítószerrel és ipari hulladékkal.
Nagyon fontos: soha ne adjunk kutyánknak nyers húst, különösen ne csirke vagy disznóhúst, mert ezekben a húsokban férgek (borsóka) és vírusok (álveszettség) lehetnek, ami kutyánk betegségét és halálát okozhatja! A nyers hústól se a szaglása, se az ellenálló képessége nem javul, sőt, vadabb sem lesz, ez csak babona.
Vigyázzunk a tehéntejjel is: gyakran krónikus hasmenést okozhat, mivel a tehéntej teljes mértékig különbözik az anyakutya tejétől. Beteg kutyának inkább adjunk húslevest a folyadék pótlására.
Bánjunk óvatosan a csontokkal is: csöves csontot ill. olyan csontokat, melyek szilánkosra törnek (csirke combcsont, birkacsont, stb.) ne etessünk a kutyával, mert miközben megroppantja ezeket a csontokat, tűhegyes szilánkok keletkeznek, amik átfúrhatják a gyomrát és a belét. Megfelelő a szegycsont, a lapockacsont, a farhát, a pulyka és csirkenyak, a gerinccsontok, csípőcsontok. Túl sok csont etetésétől a kutya súlyos székrekedést kaphat!
Alkalmas-e a golden retriever házőrzésre, illetve neveléssel ki lehet-e hozni belőle az idegenekkel szembeni bizalmatlanságot?
Szerencsére nem alkalmas, illetve ha mégis (vagyis egy-egy egyed agresszív hajlamú), az nagy baj. A golden retriever ugyanis vadászkutya, és mint ilyen, a (gondos) tenyésztők évtizedeken keresztül szelektálták ki azokat az egyedeket, amelyek emberek felé agresszivitást mutattak, sőt, azokat is, amelyek egymásra ill. más kutyákra támadtak. Képzeld, milyen zűrzavar támadna egy vadászaton, ha a kutyák elkezdenének egymással verekedni, vagy az idegen embereket ugatni, ahelyett, hogy a dolgukat végeznék!
Előfordul, hogy egy-egy golden vagy labi megugatja az idegeneket az utcán, vagy ha a házban vannak, és kinn furcsa zörejeket, matatást hallanak, de általában ez csak addig tart, amíg az idegenek oda nem jönnek a kerítéshez, vagy be nem lépnek a lakásba.
Tehát, ha házőrzőt szeretnél, akkor ne vadászkutya fajtát válassz, hanem őrző-védőt, pl. briard-ot, howavart-ot vagy esetleg belga juhászt, amelyek hasonló karakterűek, mint a golden, de van bennük őrző-védő hajlam. Ugyanis ha mégis kifogsz egy agresszív goldent, az veled szemben is kiszámíthatatlan lesz, mert agressziója nem kontrollálható, hanem idegrendszeri zavaron alapul. Erre nevelni pontosan az agresszivitás teljes hiánya miatt az igazi, egészséges goldeneket nem lehet.
Normális viselkedés-e, hogy goldenem evés közben, ha meg akarjuk simogatni, vagy az étel felé nyúlunk morog, mérgesen ugat olykor a felé nyúló kéz után kap?
Normálisnak nem mondanám egy vadászkutya fajta esetében, de azért nagyon súlyosnak sem látom a problémát. Valószínűleg a kis fejében az a gondolat fordul meg, hogy a felé nyúló kéz elveszi tőle, amiről azt gondolja, hogy az övé. Ráadásul, amikor mohón eszik, lehet, hogy nincs is teljesen "tudatánál", annyira az evéssel foglalkozik. Egy ilyen kis kutyánál az ösztönök még nagyon erősek, védi a "zsákmányát". Az én kiskutyám sem apportírozni akarta ilyen idős korában a galambot, hanem megenni :-))
Én azt tenném, hogy nem adnám neki oda rögtön az ételét, hanem úgynevezett "tál előtti gyakorlatokat" végeztetnék vele, amihez a honlapon lehet jó tippeket kaphattok a Képzés menü Fegyelmező pontjában. Röviden csak annyit, hogy pl. addig nem kapja meg az ételét, amíg szépen le nem ül az ül parancsszóra. Ha ez megy, lehet tovább lépni a helyben maradással: szépen leül, de addig nem kapja meg a kaját, amíg ott ki nem várja, hogy három-négy lépést távolodunk tőle és letesszük a tálat, majd "Tied" vagy "Egyél" vezényszóra mehet enni - előbb nem, ez fontos!! Ha elmozdul, visszaemeljük a tálat jó magasra, visszavisszük a helyére a kutyust és előlről kezdjük. Így megtanulja, hogy az ételt tőlünk kapja és tőlünk függ, hogy mikor és milyen ellenszolgáltatás fejében. Ezzel szerintem sokat javítható a helyzet, illetve meghatározhatóak az alá- és fölérendeltségi viszonyok. Amikor már ez is megy, akkor hagyjuk a kezünket a tálnál, és úgy adjuk ki a távolabb ülő kutyának a Tied! vezényszót. Valószínűleg nem fog csinálni semmit, mert nem egy elvevő, megragadó mozdulattal találkozik, hanem egy már ott lévő kézzel, ez nem ingerli támadásra. És így szép nyugodtan haladhatunk tovább. Később, ha elkezd enni, elvesszük a kezünket a tál közeléből, és megsimogatjuk. De nem nyúlunk vissza! Amikor ezt is megszokta, meg lehet próbálni, hogy elvesszük a kezünket, majd visszatesszük. Tehát csak fokozatosan, következetesen és nagyon nyugodtan!
Labrador kölyök kutyám 10 hetes, és annyira harap, hogy az már kifejezetten kellemetlen. Normális viselkedés ez?
Ha a harapást a kutyus nem dühből, morogva csinálja, hanem a játék hevében, akkor normális. A kiskutyám játék közben 8-9 hónapos koráig iszonyúan harapott, a kezem és a karom folyton fel volt szántva. Aztán egyszer csak abbahagyta. Jó módszer, ha akkor, amikor elkapja a hegyes fogaival a kezed, akkor nem mozdítod meg, a szemébe nézel, határozottan mondod neki, hogy "Finoman", miközben ravaszul a másik kezeddel belecsípsz a fülébe. Rögtön fogja tudni, hogy mire gondolsz! Ahogy enged, rögtön dicsérd meg nagyon! A lényeg, hogy ilyenkor ne húzd kifelé a kezed a szájából, és a másik kezed lehetőleg ne lássa. Ha következetes vagy, meg fogja tanulni.
Az idősebbik kutyám nekem sem harapott ilyen durván, pedig az kan, ez meg szuka. Megijedni csak akkor kell, ha agresszív is mellé. Akkor sajnos határozottan helyre kell tenni: felkapni a nyakbőrénél, rámorogni (bizony!!), és jól megrázni, mintha az anyja lennél. De nem hiszem, hogy nálatok erről lenne szó. A gyerekekkel vigyázz, mert ők is durvábban nyúlnak a kutyához, és nehezebben is tolerálják a harapdálást. Ha pedig az emberek nem értenek a szóból, és direkt hergelik a kiskutyát, akkor megérdemlik, ha megharapja őket: neki is meg kell magyaráznia valahogy, hogy ha elege van a hülye játékból! Ezért ne a kölyköt büntesd, hanem a felnőttet, aki nem tudja, hol a határ!
Retrieverem gyakran rám morog, mérgesen ugat, olykor a felé nyúló kéz után kap. Néha annyira váratlanul támad, morog és harap, hogy szinte megijedek tőle, olyan agresszív. Normális ez vagy az agresszió első jeleinek kell venni?
Sajnos nem Te vagy az első, aki agresszivitásra panaszkodik. Ez nagyon szomorú, mert azt jelenti, hogy a tenyésztők nem megfelelően szelektálják a tenyészkutyákat - vadászkutya tenyésztésénél kizáró tényező az agresszivitás akár ember, akár más kutyák, állatok iránt. Egyre több a féktelen, kezelhetetlen kutyus, aki kemény kezű vezetőt igényelne - de legtöbbünk erre nincs felkészülve.
Most kell helyretenni a kölyköt, és úgy, hogy ez végérvényes legyen. Ha most eldöntitek, ki a főnök, akkor a dominancia viszonyokat rendeztétek, később, amikor kamaszodik, már csak emlékeztetni kell. Más a helyzet, ha az agresszivitása idegrendszeri labilitásból ered, de azért ez a labiknál még elég ritka.
A harapdálásra jó módszer, ha akkor, amikor elkapja a hegyes fogaival a kezed, akkor nem mozdítod meg, a szemébe nézel, határozottan mondod neki, hogy "Finoman", vagy "Fújjj!" miközben ravaszul a másik kezeddel hátulról belecsípsz a fülébe. Rögtön fogja tudni, hogy mire gondolsz! Ahogy enged, rögtön dicsérd meg nagyon! A lényeg, hogy ilyenkor ne húzd kifelé a kezed a szájából (sőt, inkább told befelé a szájába, "le a torkán"), és a másik kezed lehetőleg ne lássa. Neki kell elengednie a kezedet, nem neked kihúzni a szájából! Ha következetes vagy, meg fogja tanulni. Ezt a szakemberek úgy hívják, hogy gátolt harapás, és ha kölyök korban nem tanulja meg a kutya, később már képtelen rá. Más kutyákkal is durván fog játszani.
Ha a nadrágotokba harap, és morog, én felkapnám a nyakbőrénél fogva, jól megráznám (ahogy az anyja tenné), rámorognék (bizony!! - sokkal hatékonyabb, mint a fújozás és a nemezés) és arrébb hajintanám. Főleg helyretenném, ha a anyukádba harap. Esetleg ki is csuknám ezzel a mozdulattal az előszobába, gondolkodni.
Ha a fenti módszereknek nincs hatása, van még egy-kettő a tarsolyomban, de ez már valóban agresszív, féktelen kutyának valók, először próbáld meg ezeket a "finomabbakat"!
Rettentő féktelen a kutyám, nem hallgat senkire és semmire, még a nevére sem, folyton ugrál ránk, mit tegyek?
A következőket javasolom: egy ilyen élénk, vehemens kutyussal mindig nagyon halk hangon, nyugodtan beszéljetek, ne gyömöszöljétek, ne játszatok vele agresszivitást, támadási kedvet keltő játékokat (húzgálósdi, birkózás), amitől még jobban bepörög. A dicséret is mindig nyugtatóan, halk hangon történjen. Így hamarabb lenyugszik. Az én kan kutyám 2 éves korára "érett meg", most példás a magatartása, tehát nem kell elkeseredni ha kezdetben reménytelennek látszik a dolog. Egy vezet csak eredményre: a következetesség. A NEM mindig nem, és amit egy ilyen természetű kutyustól kérünk, azt mindig elsőre meg kell tennie (persze csak ha már tudja, miről van szó). Minden legyen neki fekete-fehér, jó vagy rossz. Amit nem akarsz, hogy felnőtt korában megtegyen (pl. ágyban alvás, bizonyos helységekbe való bejárás), akkor azt már most se engedd meg neki. Ha következetes vagy, és megköveteled tőle a dolgokat (pl. addig nem kap vacsit, amíg le nem ül szépen, nyugodtan, ennek a tanítása is rajta van a honlapon, most hirtelen nem tudom, hogy hol, de azt hiszem vagy a Nevelésnél, vagy a Képzésnél a Fegyelem-ben). Ilyen helyzetekben mindig neked legyen több időd és türelmed, soha ne idegesítsd fel magad, mert ha megérzi a hangodban az idegességet, ő nyert! Kifizetődik!!
A nevét jutalomfalattal és az étkezésekkel kettő nap alatt meg fogja tanulni. Amikor rád néz a kutyus, mutass neki egy falatkát, mondd a nevét és hívd magadhoz. Add át neki a falatkát. Ha durván rákap a kezedre, amiben a falatka van, rántsd el a kezedet, a másikkal pedig csapj az orrára, miközben határozottan mondd neki, hogy Finoman! Nem ártana egy kutyasíp sem, az ilyen természetű kutyusok az éles, határozott síphangra sokkal jobban reagálnak, mint az emberi beszédre. Ráadásul a síppal mindig, mindenki ugyanazt mondja...
Az ugrálást a sétával tudod ellensúlyozni. Ilyen kicsi kutyának napi 20 perc séta éppen elég fárasztó, utána be kell csukni a helyére pihenni (szobakennel, udvari kennel, nem tudom, hol tartjátok). Ha a lakásban kosara van, séta után ki lehet kötni a kosarához pórázzal (csak ha ott vagyunk a közelében, nehogy felakassza magát!), és akármennyit hisztizik, nem szabad rá odafigyelni, abba fogja hagyni, és megtanulja, hogy vannak időszakok, amikor szépen nyugton, egy helyben kell kivárnia a sorát. Ha rágja a pórázt, azt viszont nem szabad hagyni neki.
Bizonyos feladatokat akár minden nap lehet gyakorolni (pl. láb melletti munka pórázon és anélkül, egyéb fegyelmező feladatok), de elhozásokat célszerűbb bizonyos pihenőnapok közbeiktatásával átlagban heti 3 alkalommal gyakorolni. Egy kevésbé érdeklődő kutyánál lehet, hogy még többet ki kell hagyni és ha a következő alkalommal kipihenten szívesebben dolgozik, akkor ott is a csúcson abbahagyni, hogy legközelebb még jobban várja a munka kezdetét. A nagyon dolgozni akaró típus esetén az ember hajlamos túlzásba vinni a munka élvezetesebb részét, az elhozásokat és kevesebb hangsúlyt fektetni a fegyelmező képzésre, de ennek később mindig megvan a hátulütője. Tehát itt is igaz a kevesebb néha több mondás, a köztes napokon pedig csináljunk sok fegyelmező, semlegesítő és stabilitást elősegítő feladatot (persze nem a 3 hónapos kölyökkel, hanem a 8-10 hónaposnál idősebb kamasz és felnőtt kutyával!).
"Mikortól használjam a sípot?"
Lehetőleg az első naptól. A síp egyértelmű jelrendszer, melyet megfelelő használat esetén a kiskutya még gyorsabban felfog, mint a választékos emberi nyelvet. Eleinte csak az ültetést és a behívást tanítsuk a síppal (ld. a Képzés és ezen belül Fegyelmező menüpontot), később ha szeretnénk bővíthetjük majd a jelrendszert. Egyébként e két parancs tökéletes végrehajtásával úgy a mindennapi életben, mint a szabadban gyakorlás vagy vadászat során már fél sikert tudhatunk magunkénak.
"A kiskutyám időnként nyafog látszólag minden komolyabb ok nélkül, de nem akarom bántani, hiszen még kicsi. Mit tegyek, hagyjam annyiban?"
A nyafogás nagyon rossz dolog: versenyen kizárnak érte, a vadászaton zavaró, a hétköznapi életben pedig az idegeinkre mehet. Főleg akkor, ha nem lépünk fel ellene, sőt esetleg még biztatjuk is (olyan aranyos, ahogy beszél) akkor a nyafogás mértéke folyamatosan nőni fog, akár vonyításig vagy ugatásig is elmehet. A nyafogás (hacsak nem valamilyen fizikai fájdalom okozza), a legtöbbször "engedj már, hogy csinálhassam!"-nak fordítható. Természetesen nem szerencsés a kiskutya fizikai fenyítése, így a legcélszerűbb ezen helyzetek elkerülése. Így például ne, vagy csak minimális mértékben vigyük úgy más kutyák közé, ahol azok olyan dolgokat csinálnak, amit a kiskutya is csinálna, de nem engedhetjük (mert például zavarná a többieket). Ha dummy-t vagy labdát dobálunk neki, engedjük, hogy fusson érte, ne próbáljuk meg visszatartani, ezzel csak előhozzuk belőle a tiltakozást. Természetesen ha már idősebb a kutyánk, vagy fiatal de nagyon makacs (például nem bírja ki fél percig sem, hogy nem vele foglalkoznak) akkor tudatosítani kell benne, hogy nyafogása nemkívánatos cselekedet. Ilyenkor közvetlen a nyaffanás után befogjuk a száját, és nagyon határozottan, akár dühös hangszínnel, megszidjuk. Ha kell, rá is koppinthatunk az orrára, vagy megrázhatjuk a fejét. Show kutyák esetében a nem teljesen stabil idegrendszer, munkakutyáknál a túlzott dolgozni akarás a leggyakoribb kiváltó ok, melyet nagyon sok nyugtató jellegű gyakorlattal tudunk javítani (pl. láb melletti séta, közben dobás, amit a vezető vesz fel később).
"Az én kutyám már elég jól megy láb mellett, most már csinálhatom a feladatokat póráz nélkül?"
A láb melletti munkát (heel-work) nem lehet eleget gyakorolni. Mindenkinek azt javaslom, hogy minden sétának és minden képzésnek legyen szerves része a láb melletti haladás gyakorlása, mely először pórázon, később a nélkül történik, de ha a póráz levétele után minimális mértékben is romlik a láb melletti munka minősége, azonnal tegyük vissza a pórázt! A legfontosabb szempontok gyakorláskor: a kutya vállának a bal térd mellett kell lennie, inkább kicsit hátrébb, de semmiképpen ne előrébb legyen a kutya. Csináljunk sok fordulatot mindkét irányba. Ha bal fordulatnál beleütközünk a kutyába, akkor a kutya túlságosan elöl van. Nagyon lassan sétáljunk, így a kutyának figyelni kell ránk, de tud koncentrálni közben a környezetére is (pl. dobások). A póráz korrekció mindig a hiba mértékével legyen arányos (kis hiba - kis rántás, nagy hiba - erős, határozott rántás). A láb mellett menetel közben a kutya nem szagolhat le a földre, ha megteszi pórázzal korrigáljuk! Minél többször néz fel ránk a kutya annál jobb, esetleg egy a jobb kezünkben (később zsebünkben) levő teniszlabda vagy dummy segít hamarabb elérni ezt a célt. Dicsérjük meg, ha fel-felnéz ránk és vegyük fel vele a szemkontaktust! Álljunk meg gyakran és törekedjünk, hogy kutyánk mihamarabb leüljön mellénk. Ha előrébb ül vagy kifordul korrigáljuk!
Az alaphelyzet az, hogy pórázon a kutyának mindig láb mellett kell haladnia, erre hamar rá lehet szoktatni. De mi van akkor, ha városban lakunk, és folyton pórázon kell sétáltatni ebünket? Ilyen helyzetben nem lehet folyton a lábunk mellett. Ekkor legyen külön póráz a munkához (egy rövidebb, vékonyabb és más színű, anyagú mint a "séta-póráz") és a sétához. A séta-pórázon a kutya el-elbóklászhat (de természetesen csak akkor, ha elengedjük láb mellől), a munka-pórázon soha. A kutya hamar megtanulja a két póráz közti különbséget.
"Én nem fogok vadászni a retrieveremmel, elég akkor, ha csak a fegyelmező gyakorlatokat csinálom?"
A retrievert - ahogy a neve is mutatja - elhozó kutyának tenyésztették ki. Vagyis egy megfelelő genetikai hátterű kutya magában hordozza ezt a képességet, melyet nagyon könnyen előhozhatunk belőle. Ha ez megtörtént, akkor egy olyan motiváló erő van a birtokunkban, mely sokszor erősebb bármilyen jutalomfalatnál és ha jól használjuk, akkor ennek segítségével sokszor gyorsabb és élvezetesebb lesz a kiképzés. Mindezeken felül gondoljunk bele, hogy ha kutyánk nem alárendelt szolgánk, hanem egyenrangú partnerünk, akkor nem lehetünk olyan önzőek, hogy csak azt csináljuk amit mi szeretnénk. Adjuk meg retriever-ünknek, amit ő szeret, amire ki lett tenyésztve: az aportírozás örömét!
"Indításnál használjak-e más parancsszót ha jelölésre vagy ha irányításra küldöm a kutyát?"
A kérdés jogos, hiszen legtöbbször azt látjuk (halljuk) hogy a kutyát a vezető 'előre', 'keresd' esetleg 'hozd' paranccsal indítja, illetve külföldön ugyanez 'back', illetve 'voron' parancsszóval történik.
Az igazság az, hogy az európai versenyrendszer alapján valóban nem látszik szükségesnek az indításnál a parancsszavak külön vétele, hiszen itt a minél gyorsabb elhozás végett elfogadott, sőt szinte megkövetelt, hogy a vezető a kutyáját segítse, akár irányítsa is ha az önállóan nem (vagy csak hosszabb idő alatt) találna, még abban az esetben is, ha jelöléses elhozásra lett a kutya indítva.
Ezzel szemben az amerikai versenyrendszerben a jelölést és az irányítást teljesen különbontják és az ottani Field Trial versenyeken egy feladaton belül nem is variálják a kettőt. Így a képzés során a kutyának megtanítják, hogyha egy jelöléses elhozásra indítják (többnyire a nevével), akkor onnantól semmilyen segítséget nem kap a vezetőtől, vagyis egyedül kell boldogulnia. Ha mégis a vezetőnek bele kell sípolnia és a keresési területre vissza kell irányítania kutyáját, akkor szinte már biztos, hogy továbbjutásuk esélye minimálisra csökkent.
Az indítási parancsszó hangerőssége utalhat a távolságra, vagyis rövidebb távra halkabban, hosszabb elhozásra hangosabb parancsot adunk ki.
Ízlésünk és szokásaink alapján döntsük el, hogy külön vezényszót, vagy azonosat használunk a jelölésre és az irányításra, ahhoz viszont következetesen ragaszkodjunk!
"Ha a kutyának a jelölésnél is irányt adok meg, akkor az már irányításnak számít?"
Nem, hiszen a jelölés és az irányítás között a legfőbb különbség az, hogy a jelölésnél a kutya látta (jelölte) az esést, de az irányításnál nem, vagyis teljesen a vezetőre van hagyatkozva. Viszont mindkét elhozási formánál (illetve azok kombinációjánál) lehetséges, hogy 2, 3 esetleg még több elhozást meg kell csináltatnunk, így a vezető feladata, hogy a kutyát az általa elhozandó apporttárgy irányába pontosan beállítsa és a vonalat a kézzel pontosan megadja.
Megfelelő képzés esetén, ha irányításos feladatról van szó (tehát a kutya nem látta az esést) akkor addig fog a vonalat követve egyenes vonalon futni, amíg bele nem akad a vadba (vagy dummy-ba), illetve amíg a vezető síppal más parancsot nem ad neki. Amennyiben jelölés volt, akkor a kutyának az irányba állítás után a megadott vonalon indulva emlékeznie kell az esési zónára, és odáig kifutva ott önállóan keresve kell találnia.
Összegezve: az irányt mindig célszerű pontosan megadnunk kutyánknak, még akkor is, ha esetleg csak egy könnyű egyes jelölésről van szó, így megkímélhetjük magunkat és a kutyát az esetleges félreértésekből adódó veszekedésektől.
"Lehet-e egy 4. emeleti lakótelepi lakásban retrievert tartani?"
Kutyát lehet tartani városban is, akár a 4. emeleten. A lényeg az, hogy a kutyusnak legalább minden nap legalább 1-1,5 óra szabadban történő foglalkozást - séta, játék, képzés - kell biztosítani. Ezen felül hétvégén el kell vinni egy nagyot sétálni, kirándulni, úszni, ez egyébként nekünk is jót tesz.
Azonban szem előtt kell tartani azt is, hogy a kölyök kutyának minimum 4 óránként ki kell mennie elvégezni a dolgát. Ha ezt nem teszik lehetővé neki, akkor a szobába, össze-vissza fog piszkítani. Sokan csinálják ebben az időszakban, hogy bezárják a kutyust az előszobába. Viszont ha a kiskutya
mondjuk 3 óra múlva odapisil, vagy kakil, akkor azt szagolgathatja egész nap. A kiskutyának az a legjobb, ha ebben az időszakban legalább 4 óránként valaki ránéz, leviszi 20 perc sétára, dolgát végezni, és akkor akár alszik további négy órát.
Lehet kapni kb. 20-25 ezer forintért CLIPPER 5 nevű mobil kennelt a nagyobb állatkereskedésekben, illetve Budapesten az Aqafood nagykereskedésben, a XIII. Szent László utcában, itt a legolcsóbb. Ez bőven elég vacok egy kiskutyának, ha előtte mozgott, ivott, akkor ebbe nyugodt szívvel be lehet csukni max. 4 órára. Így a lakásban sem tud rombolni. Esetleg egy műcsontocskát be lehet rakni neki rágcsálni, azzal elalszik, mint a kisgyerek. Hosszabb időre azonban nem szabad becsukni, szüksége van társaságra, a gazdira, mert különben kennel-beteg lesz (depresszió, letörtség stb.)!
Tehát őszintén azt tudom mondani: ha napközben is tudjuk biztosítani a kölyök kutyának a mozgást (kb 8-9 hónapos koráig van erre szükség, akkorra lesz megbízhatóan szobatiszta is), dolga végzését (mondjuk ebédidőben haza tudunk ugrani a munkahelyről), akkor lehet kutyust tartani a 4. emeleten, különben kínszenvedés a kutyusnak egész nap egyedül kuksizni a lakásban. Nem beszélve róla, hogy a két hónapos kölyöknek min. napi 3x, de inkább 4x kell ennie, innia.
Ha olyan helyen dolgozunk, ahol ezt megengedik, akár be is vihetjük a mobil kennelt a munkahelyünkre, és cigarettaszünet helyett kutyát sétáltathatunk. A kölyöknek mindenképpen jobb, ha a gazdájával együtt lehet, és nem egyedül. A lényeg, hogy amint a kutyus kijön a kennelből, kapjuk fel, és szaladjunk ki vele valahova, különben rögtön pisil! Ugyanez a helyzet evés és általában játék után.
Az idősebb kutya (2 éves kor után) már szívesen elheverész akár egész nap is a lakásban, ha tudja, hogy délután jön a gazdi és a séta-játék, hétvégén pedig egy kiadós kirándulás, úszás. Az idősebbik kutyám most 4,5 éves, az egész kert az övé, de szinte álló nap a napos verandán fekszik, sütkérezik,
mert tudja, hogy amikor hazaérek, kimegyünk a rétre, és ott szaladgálás és munka következik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
